Munkahelyi alapoktatás vizsga túlélve - továbbra is már csak azt remélem, két hét múlva ott lesz a "sikerült" tag alant. (Végülis 6 modulból 1 pipa, már csak 3 kell, hogy ne kelljen az egészet megismételni - fő a pozitív hozzáállás.)

*kinyitja a vizsgafüzetet*
*elolvassa*
*kibukik*
*körülnéz, mindenki ír*
*újra elolvassa*
*na jó, ez nem is olyan gáz, ezt tudom*
*meg ezt is*
*na jó, ezt nemhogy a tananyagban, de soha az életben nem hallottam még*
*ebből a modulból egyetlen kérdésre tudom csak a választ*
*oké, visszaadom, nincs értelme itt ülni öt órán át*
*letörten bámul maga elé*
(fél óra múlva)
*hát jó, legalább az esélyt adjuk meg*

(órákkal később)
*na nem is lesz ez olyan rossz*
*a mellette ülőre sandít, aki beírja a választ, aztán kihúzza, aztán megint beírja, aztán harmadszorra is kihúzza*
*megpróbál nem röhögni*
(órákkal később)

*jó lesz ez, jó lesz ez*

:DDDD


Amúgy milyen bizarr és cuki egyszerre azt hallani egy fenőtt nő szájából, hogy "pusi" :D

Kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek, ha már ma egészen kellemes volt az idő - arra lettem figyelmes, hogy egy jó nagy maréknyi katicabogár pihenget összebújva az ablakkereten összebújva. De olyan sűrűségben, hogy a fát nem lehetett látni alatta.

Találjátok ki, melyik az az egyetlen rovar, amitől irtózok :(

Megszereztem a SIMS 2 játékot egy rakás kieggel (végülis csak 17 évet vagyok lemaradva), mindig is ki akartam próbálni, eleinte megfelelő gép, majd utóbb érdeklődés híján elmaradt, na gondoltam most bepótolom. 

Nem végülis valahogy oda sikerült kilyukadni, hogy a játékbeli én-karakteremet beköltöztettem a játékbeli párommal és a két exemmel és egy macskával egy Koszfészek névre keresztelt gunyhóba, aztán másfél órán keresztül szakadtam a röhögéstől. Másnap már sajnos nemigen sikerült előcsalogatni a mentést (hogy őszinte legyek, nem is igyekeztem, de meg kell hagyni, jól eldugták), szóval még egy próba után (három gótosított bige meg egy metálpasi, aki végül a szomszéddal jött össze - míg a csajok egymás között megoldották, hát nem egészen erre számítottam) meguntam és letelepítettem. Hát jó móka volt. Képet csak azért nem csatolok, mert külsőre félelmetesen hasonlóra sikerült a jóembereket megalkotnom :D

(A durva, hogy még csak nem is én voltam az ötletforrás, kedves párom ilyen kis kreatív... Viszont sajnos az azirányba tett erőfeszítések, hogy az én karakterem meg a párom virtuális mása összejöjjön, nemigen térültek meg, de legalább a pasik nem estek egymásnak - semmilyen értelemben - úgyhogy félsiker :D Micsoda egy játék...)

Munkahelyi alapoktatás letudva - már csak azt remélem, hogy a december elsejei vizsga után is berakhatom a "sikerült" tagget a címkék közé.

A kolléganő lelkesen ecsetelte, mennyire szereti a temetőket, ha Ausztriában járnak és látnak a falvak mentén, mindig megállnak és elidőznek egy kicsit.

Aranyos. :)

Ezzel most üzenni akarnak valamit vagy csak hiba a Mátrixban?

Azóta részben kiszanáltam, de előkerült egy újabb rakás lom.

A párom szerint kellene venni egy egyterrás vinyót, de tudom, hogy az lenne a vége, hogy minden szösznek csinálnék egy újabb partíciót, és a végén úgy érezném magam, mintha egy félig megtöltött cipősdobozokkal teli szobában ülnék.

„Mária legalább háromszor megy valahova aminek nincs meg a magyar párja.” 

 –  Elcsípett zsörtölődés az osztrák és a magyar szünnapok és a szabadságok különbözőségével kapcsolatban :D (utalva nyilván Mária mennybemenetelére meg minden más vallásos cumóra, amit odaát értékelnek, itt kevésbé)

Apropó, albérlet:

- megfizethető ár
- jó elhelyezkedés aka minden közel és klassz belső térfelosztás
- normális szomszédok
- kedves főbérlő/tulajdonos

Most válassz hármat. Maximum.

Valamiért eszembe jutott az első főzőcske az új konyhában, amikor beköltöztünk az albérletbe. El voltam ámulva, mekkora a helyiség, milyen tágas és világos a nagy ablakoknak köszönhetően - saját villanytűzhely, szép és telepakolható konyhabútor, dupla tálcás mosogató, szóval hiperszuper.

- Pontosan úgy érzem magam, mint egy főzőműsorban - lelkendeztem, mire a párom:

- Aha, már nézőid is vannak...

Az összes szomszéd engem bámult a teraszról, ahonnan pontosan be lehet látni a konyha közel minden egyes szegletére.

A mai napig gondolkodok egy nagy adag tükröző fólia vásárlásán.

Párom mutogatja a telefont:

- Nézd csak, fogtam egy ilyet reggel! 

(a képen egy nagy tintahal van)

- Na, nem semmi, és hol sikerült? (Éjszakás volt, gondoltam valahol útközben előugrott)

- Itt az ágyban lefekvés előtt...

:D

Szóval ki sem kell mozdulni a menő darabokért, a város meg csak egerekkel, denevérekkel meg madarakkal találkozok, eh. Arra jutottunk, hogy biztos a szomszéd éppen most leeresztett medencéjéből sodródhatott ki :))

Őszintén, sosem értettem, hogy mások hogyan mernek olyan dolgokat kiírni, hogy a munkahelyükön unalmukban mit csinálnak, az x órából hányat nem dolgoznak, vagy éppen a főnök/kolléga milyen ütődött, furán néz ki, különös elvei vannak, stb.

Nyilván mindenütt vannak kevésbé szalonképes emberek, ha meg olyanok a körülmények, valamit tenni kell, de ha nagyjából minden oké, miért jó ezeket nyilvánosan közzétenni (gondolok itt blogfelületekre, Facebookra, Twitterre, egyéb helyekre). Nem érzik ezek az emberek, hogy egyrészt mennyire nem etikus, másrészt mekkora problémájuk lehet belőle? (És itt most nem olyan - még akár elfogadható általánosságokra gondolok, hogy "nem jó itt dolgozni mert sok a stressz/túlóra/rossz a légkör/nem becsülik meg az embert/bármi...")

Persze nem kell minden munkahelyen titoktartási nyilatkozatot aláírni, de annyira fura számomra...

Múlt hét végén Pokemon go, első elkapott jószág, nagy örömködés. Párom:
- Ilyet tudsz otthon is, nyolc macska, három macskahordó...
:D

Se cukor, se liszt, a burgonya is kifutóban, semmi állati származék vagy ízfokozó-színezék (bár ezutóbbi kettőt korábban sem fogyasztottam), lassan tényleg joggal kérdezhetik, hogy "és akkor mit eszel?" :D

Elseje óta -7 kg (72.5-ről 65.5-re). El sem hiszem, hogy ennyire egyszerűen és gyorsan sikerült, sokkal-sokkal-sokkal korábban neki kellett volna állni, és nem csak olyan ímmel-ámmal, mint ahogy csináltam. Újra kezdem embernek érezni magam :)

Félidő, még ugyanennyi hátravan. Már alig várom, hogy ott tartsak!

1 out of 5.

Azt tudtam, hogy a nembölcs-bölcsességfogaim problémásak, de hogy a röntgen kimutatta azt is, hogy az a szemfogam, amiről korábban úgy tutam, egyáltalán nem létezik, sajnos mégicsak jelen van, méhozzá a szájpadlásom közepén. A vicces, hogy ezt elfelejtették közölni tizenéve, amikor már tisztán látható volt a dolog.

Hát most kiderült.

(Ahogy az is, hogy a nemrég betömött fogaim mindegyikét újra kell tömni mert vagy pocsék munkát végzett a nő, vagy indokolatlanul benne hagyott egy darab vattát. Érzem, ahogy félelmében vacog a pénztárcám :( Nem az bosszant, hogy sokba fog kerülni, hanem hogy az első menet fölösleges volt - még ha duplája is lett volna rendben van, csak legyen normálisan megcsinálva. Á... )

Harmadszorra vettem fel ugyanazt a videót. Első alkalommal a végén elment a fókusz, és sajnos csak későn vettem észre, közel a fele használhatatlan lett. Második alkalommal szuper minden, viszont miután átmásoltam a gépre, töröltem a telefonról, másnapra eltűnt minden. Hát mondom ilyen nincs, mindegy, akkor újra - a  harmadik alkalommal nem elég, hogy az utolsó harmadában nem elég a fény (szemcséssé vált egy idő után), még különös zajok is fel-felbukkannak a háttérben (csak remélni merem, hogy a szomszéd gyerekek visongatása, mintha varjú-vijjogást hallottam volna, de a vicces, hogy abszolút nem emlékszem madárzajra o_O)

A képen pedig az új ruha, amit korábban említettem, tudom, nem a legkivehetőbb, nem is az a lényeg, egy csomót mókáztunk, csináltunk vagy kétszáz képet, de valahogy egyik sem az igazi. Vagy én voltam iszonyat un-fotogén az előző nap, vagy valami volt a levegőben.

És milyen kincseket találtam, két ask.fm-re összedobott kollázs, a felsőn a valaha volt frizuráim, az alsón... nos ott meg ilyen mindenféle. Elég pici felbontásúak, valahol tuti megvannak az eredetiek is, ezeket asszem még a régi ask-es fiókom törlése előtt mentettem le gyorsan.

Most visszatekintve hiányzik kicsit a 2009-es hajam, tök aranyosan göndörödött a vége és nem húzta le a súlya, mint most :( Valamit ki kellene találni rá, úgy sajnálnám levágni, de ez már nagyon kényelmetlen.

A másik képről, hm, azt hiszem, 2010 táján kezdtem kilépni a babybat-look korszakomból, örök hála a Kedvesnek, hogy grimaszol, amikor valami vállalhatatlan akad a kezembe - és még meg is fordul a fejemben, hogy huhú, ezt mindenképp viselni kéne :D Szerencsére egyre kevesebb, de azért csak akad.

Egy kb. négy évvel ezelőtti Outfit-fotózás-próbálkozás eredménye, végül nem került feltöltésre a homályossága miatt.

Most utólag, brr, micsoda képminőség (meg a narancssárga szőnyeg - amúgy cuki, de fotózni rajta, háát...).

Az élő Iron Maiden koncert teljes hangosságával zubog be az ablakon - na megbocsátom a  tegnapelőtti DJ akárkit, aki miatt alig tudtam elaludni :D

Most úgy illene leülni egy jó napra és nekiállni a nagytakarításnak (és akkor a pendrájvokról meg a Kedves memóriakártyáiról nem is beszéltem).

Csak azt nem értem, mit szórakozok még mindig ekkora partíciókkal - bár ha elveszik, legalább nem egyszerre és minden. (Kb. háromnegyede saját fotó meg videó, harmada tuti homályos és törlésre vár, de azt egyesével lehetne megeszközölni ugyebár.)

(Amúgy már kinéztem magamnak egy laptopot, csak még alszok rá párat - ugyanez a helyzet a telefonommal is, kb. négy éve kísér az utamon, csak a múlt hónapban sikerült ráülnöm bográcsozás közben úgy, hogy berepedt a kijelzője. Nem tudom elmondani, mennyire sajnáltam :( )

Hivatalosan is véglegesítettek - már tűkön ültem, alig bírtam kivárni. :) Elmondhatatlanul jó nap volt a mai, valahogy minden sikerült, két hete húzódó feladat megoldását sikerült meglelni, a fizu is megjött, vettem egy furi fekete egyberuhát, olyan energikusnak érzem magam, mint rég óta nem. 

Na meg már csak két és fél hét és szülő-látogatóba megyünk, nagyon izgatott vagyok!
Csak lenne több óra egy napban és nem tudnék többet kívánni.

A VOLT Fesztivál egyszerre disszonáns és életteli zajaira álomra hajtani a fejem - felbecsülhetetlen.