Pár héttel ezelőtt reggel álltam a tükör előtt reggel, bontom ki a befont hajam, fújom be lakkal, és közben azon morfondírozok, vajon miféle extraerős cucc ez, éppenhogy kitart estig, másnap reggel már nem is érezni, vajon valami vadabb frizurát kibírna-e... Erre bejön G, hogy mi a csudát művelek, mi ez a szag, mi a bánatért fújom a fejem dezodorral

...

:D :D

Nyilván munka előtt, hajat mosni nem volt idő. 

(Csak remélni merem, hogy az volt az első eset)

Gondoltam egyet és nekiláttam a tiniként nézett Yu-gi-oh! sorozatot újranézni, a nagy kártyacsaták előhozták, hogy milyen kúl lenne elővenni újra a régi HKK-s vámpírpaklimat és szórakozni egy kicsit (közel-távol sehol egy valamiravaló csoportosulás amúgy, de két paklinyi ezeréves lap simán van itt, még több is, szóval kedves G-t ráveszem).

Van egy raktárhelyiségünk, benne dobozok és kupleráj, annyit tudok, hogy odabent van valahol... természetesen a dobozoknak csak egy részét feliratoztam. Napok óta keresem ._.

Na mondom, tuti olyankor fogom megtalálni, amikor G nincs otthon, hogy még várhatok egy jó menetig, de legalább lenne időm összedobni a vámpíros mellé egy másikat is.

Erre G: de ne csalj ám!

:D 

Elképzelem, ahogy lerakom a két paklit egymással szemben, mint a sakknál, és "megnézem az ellenfél lapjait" :D ?D